3. fejezet

Miután befejeztük az ebédet kikísértem Katiet majd segítettem anyának elmosogatni a tányérokat.
- Na,akkor indulhatunk? kérdezte anya
- Persze,menjünk! Beszálltunk a kocsiba. Nem tudtam pontosan melyik üzletbe megyünk, mert anya nem árulta el. 10 perc múlva megálltunk egy pláza előtt. Kiszálltam a kocsiból ,majd elindultunk befelé.

....

Egy óra elteltével már rengeteg szatyorral mászkáltunk fel le a mozgólépcsőkön. Hirtelen megpillantottam az egyik bolt kirakatában egy gyönyörű fekete koktélruhát.. Megálltam előtte és csillogó szemekkel csodáltam.
- Tetszik?? faggatózott anya
- Nagyon. feleltem , de a szemem még mindig nem tudtam levenni a csillogó ruhadarabról.
- De biztos nagyon drága..
- Gyere.. próbáld fel. indult meg  a bejárat felé.
- Ez komoly? mondtam boldogan és azonnal követtem befelé.
- Segíthetek valamiben? kérdezte az eladónő
- Azt a fekete koktélruhát szeretném felpróbálni ami a kirakatban van. mutattam rá.
- Máris hozom! - Tessék itt is van, próbáld fel nyugodtan szerintem remekül fog állni !
Bementem az egyik próbafülkébe és átvettem a ruhát. Igaza volt az eladónőnek, tényleg egészen jól állt . Kisimítottam egy gyűrődést a derekamon majd elhúztam a függönyt.
- Gyönyörű vagy kicsim.
- Tényleg nagyon csinos. Dícsérgettek.
- Akkor ezt megvesszük. Jelentette ki anya. Odaszaladtam hozzá és megöleltem. - Köszönöm!! mondtam hálásan. - Kellene egy hozzá illő cipő is folytatta.
 - Rögtön mutatok is egyet! Kis idő múlva már egy cipősdobozzal a kezében tért vissza.
- Szerintem ez tökéletesen passzol a ruhához. - mondta az eladó majd leemelte a doboz tetejét.
Gyönyörűszép fekete magassarkú volt csillogó masnival az oldalán, és pont a méretem 39-es
- Ez álomszép.
- Akkor ezt is kérnénk. Jelentette ki anya
- Azonnal. felelte az árus és a kassza mögé sietett. Anya kifizette a vásároltakat majd a nő
becsomagolta egy szatyorba és a kezembe adta : - Egészséggel használd!
- Köszönjük, és viszlát.
- Tényleg nagyon köszönöm anya! Hálálkoztam.
- Ugyan, nincs mit!
Hazafelé menet még beugrottunk egy boltba ahol még megvettünk pár szükséges holmit.
Amikor megérkeztünk felmentem a szobámba lepakolni a cuccaimat.
A strasszos partyruhámat ráakasztottam egy vállfára majd helyet csináltam neki a szekrényemben. Biztos voltam benne ,hogy ezt a ruhát fogom viselni a gólyabálon.
Rápillantottam a naptárra ,hogy lássam hány nap van még a táborig majd meglepődve jöttem rá ,hogy alig 4 nap és indulok.
Ettől egyszerre lettem izgatott és ideges.
Pakolás közben megszólalt a telefonom. Gyorsan előkerestem a sok cucc közül és felvettem. Kate volt az.
- Szia Tinaa! Csak azt szerettem volna kérdezni ,hogy ma ráérsz e?
- Szia! persze. Átmenjek?
- Nekem úgy is jó , ha te jössz. Csak szerettem volna ha még találkozunk a tábor előtti nap.
Most döbbentem rá ,hogy neki holnap kezdődik.
- Jajj, ne haragudj! teljesen kiment a fejemből ,hogy.. Tudod mit.. 10 perc és ott vagyok!
- Semmi baj. Oké, de ne késs
- Indulok is. Addig is puszillak!
Nem vártam meg még válaszol..azonnal kinyomtam és már rohantam is.. a konyhában még hagytam egy cetlit anyának ,hogy hova mentem és már el is tűntem otthonról.
3 perc elteltével már meg is érkeztem és siettem fel Katie szobájába.
- Szia!
- Szia!
- Jaj tényleg ne haragudj ,hogy kiment a fejemből. Énis mindenképp találkozni akartam még veled mielőtt elmész. És ugye te nem érsz haza addigra mire én is indulok.
- Így van.. Szóval ez egy dupla búcsú. Próbált viccelődni de a szemében láttam ,hogy szomorú.
- Hoztam ám neked valamit. Majd elővettem a táskámból egy kicsi fehér dobozt. És átadtam Katenek.
Mosolyogva bontotta ki és látszólag nagyon tetszett neki az ajándék. Egy igazi csajos csillogó karkötő volt benne pont illett a személyiségéhez.
- Ez csodaszép! lelkendezett..
- Tudtam hogy tetszeni fog..amikor megláttam rögtön te jutottál eszembe róla, erről pedig majd eszedbe fogok jutni én amikor nem találkozunk.
- Köszönöm! mondta.szemébe könnycseppek gyűltek.. - De nekem is van ám valamim a számodra. Majd felállt és egy masnival átkötött könyvet adott a kezembe.
Rámosolyogtam majd bontani kezdtem a szalagot. Kinyitottam a könyvet a legelején és meglepve láttam ,hogy az első lapra egy közös kiskori képünk van ragasztva. Ezen elmosolyogtuk magunkat. Belelapoztam a nagy albumba és tele volt a közös képeinnkel. Mindegyik mellett egy szép idézet ékeskedett.
Már az én szemem is könnyezett.. most fogtam fel csak igazán , hogy el kell válnom a legeslegjobb barátnőmtől. Akivel már ki tudja hány éve minden nap együtt lógtam.
- Ez a legszebb amit csak kaphattam volna. Majd átöleltem.. - Hiányozni fogsz!
- Jaj te is Tina. nagyon is.
- De fogunk találkozni.. szünetben pedig majd jössz,.. jössz hozzám LA.-be. És bulizunk egy nagyot.
- Jól hangzik . Mondta lelkesen.
Órákig beszélgettünk az ágyon.. és még órákat tudtunk volna átbeszélgetni ha nem kellett volna lassan indulnom.
- Lassan mennem kéne.. Hagylak pihenni téged!
- Igazán nem zavarsz.. sőt.
- Holnap reggel kikísérlek a buszhoz! Ígértem meg.
- Még jobb lenne ha ittaludnál.. még így utoljára.
- Na jó.. -adtam be a derekam- Csak ne mondd többet, hogy utoljára!
Felnevetett..
Hazamentem pár cuccért aztán siettem vissza Katiehez hogy egy 'utolsó' nagy csajos bulit tartsak a legjobb barátnőmmel , főiskola előtt. 

2. fejezet

Zuhanyzás után magamra kaptam egy topot és egy sortot felkaptam a borítékot az ágyamról majd gyorsan levágtáztam a lépcsőn.. 
  Anya a kanapén ült és tv-zett.. 
- Anyu.. beszélhetnék veled? 
- Persze kicsim.. ülj ide mellém. mutatott a mellette lévő üres helyre,közben kinyomta a tv-t.  Leültem. 
- És miről szeretnél beszélgetni? Érdeklődött
- Erről! Mutattam a boríték felé. -Olvasd el. 
Rám nézett. Majd kíváncsian bontani kezdte a borítékot... 
  ... Miután elolvasta ismét felém emelte a tekintetét . mosolygott és szeméből egy könnycsepp gördült le. 
- Naah?! Mi a véleményed? kérdeztem 
- Olyan büszke vagyok rád.  Meglepett a válasz.. valahogy nem erre számítottam. Igazából semmi elképzelésem nem volt arról ,hogyan fog reagálni. 
- Múlt héten kaptam a levelet.. Csak nem akartam elmondani hisz te úgy örültél ,hogy nem megyek el messzire...- De anya. Én itt szeretnék tanulni! Minden álmom az volt ,hogy egyszer a Los angelesi fősulira mehetek.. és felvettek.. 
- Tudom kicsim! szakított félbe. - Kérlek bocsáss meg. Igazad van, nem foszthatlak meg az álmaidtól , De miért nem mondtad el? 
- Azt hittem.. magányos és szomorú leszel ha megtudod ,hogy én is elmegyek..itthagylak egyedül..
- De kis butus vagy.. igazán elmondhattad volna. Tudod nekem az a legjobb ha neked jó. Tedd azt amit jónak látsz. 
Kicsim! Ez most a te jövőd a te döntésed! Miattam pedig ne aggódj. 
- Na gyere ide - magához húzott és megölelt. - Na ,de én most megyek, lefekszem aludni. Jóéjt kicsim.. Gondolkozz még egy kicsit aztán menj te is, pihenj egy jót. 
- Oké. Jóéjt anya! 
Némiképp megkönnyebbültem. Azt hiszem a döntésemben már teljesen biztos vagyok..azért még alszom rá egyet. 
Felmentem a szobámba befeküdtem a puha ágyamba és pár perc alatt el is nyomott az álom.
....
Reggel fél 9 kor az ébresztőórám keltett fel. Megdörzsöltem a szemem közben megnyomtam az off gombot az órámon.
Kitápászkodtam az ágyból és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket. Felvettem egy egyszerű fehér felsőt egy sötétszürke csőszárú nadrággal.Majd elindultam ki a konyhába ahol anya már kész reggelivel várt az asztalnál. 
Jóreggelt! köszöntöttük egymást.
- Hogy aludtál? 
-  Egész jól. te? Kérdeztem vissza, majd nagyot kortyoltam a gőzölgő kakaómból.
- Kivételesen énis. Na és mire jutottál? 
- Azt hiszem.. Vár Los Angeles. Vigyorogtam..Tetszett ez a mondat.. késztetést éreztem ,hogy megismételjem.
- Tudtam én. Csak a te szádból akartam hallani. Mosolyodott el 
Pár falatot ettem mindössze.. Majd felpattantam.. 
- Anya! Nekem el kell intéznem egy pár dolgot. 
- Miket? Kíváncsiskodott..
- Kitöltöttem a papírt amit a levél mellé küldtek.. személyes adatok ilyesmi.Azt kéne feladnom a postán.Utána leugranék Katie-hez. 
- Rendben menj csak.. De ebédre jó lenne ha itthon lennél. Gyrost csinálok. 
- A kedvencem. A világért ki nem hagynám. Na majd jövök.. Sziaa. 
- Szia! köszönt vissza de már alig hallottam mert rohantam is kifelé. 
Első utam a postára vezetett . Benyálaztam egy bélyeget majd a  boríték felső sarkára ragasztottam és egy határozott mozdulattal bedugtam a levelesládába. Ezután elindultam 
10 perc séta után már Kate háza előtt álltam.. küldtem neki egy vh-t de ő megelőzött.. Az ablakból intett ,hogy menjek be. 
Felsétáltam a szobájába és berontottam az ajtón. 
- Szia! 
- Sziaa! Nah miújság? 
- A postáról jövök.. hatásszünetet tartottam majd folytattam tovább. - Feladtam a jelentkezési lapot mondtam vidáman.
- Ez most komooly? Vihogott. - Gratulálook! ugrott a nyakamba.. - Na de mesélj.. mi volt? 
- Igazából minden simán ment. Anya is örült és azt mondta büszke rám..De bocs Kate már mennem is kell.. csak azért jöttem ,mert mindenképp személyesen akartam elmondani a hírt. 
- Máris? nem maradsz ebédre? 
- Otthon Gyros lesz. Nem jössz el? Biztos jut neked is.. anya mindig egy hadseregnyit csinál kettőnknek. 
- Dehogynem.. de csak ha tényleg nem baj. 
- Na. gyeremár.. húzni kezdtem a karjánál fogva. 
nemsokára haza is értünk.. Már az ajtóban éreztem a finom ebéd illatát. 
- Sziasztok lányok! Köszönt anya
- Szia! Itt ebédelhet Kate? - De csak ha tényleg nem baj
- Jaj ne butáskodj , jut neked is bőven.. üljetek le. mindjárt kész is. 
- Na feladtad a levelet kicsim? 
- Igen.persze. 
Közben kész lett az ebéd.. Jóétvággyal neki is láttunk.. 
- Hmm ez nagyon finom lett Mrs. Black. Dícsérte meg Kate .
- Köszönöm szépen. Mit terveztek mára lányok? 
Katie-re néztem..- Semmi különöset..gondolom..miért? 
- Be kéne szereznünk néhány dolgot a gólyatáborra meg a tenévre . Meg nem ártana pár új ruha is nemgondolod?
- Ez már jól kezdődik. lelkendeztem. 
- Akkor délután akár indulhatunk is. vetette fel az ötletet anya.. 

1. fejezet

Na itt is van az első fejezet.. remélem tetszeni fog.. jó olvasást : ) 

Épp a gólyatáboros programfüzetet olvasgattam amikor anya beszólt a szobámba :
 - Kicsim.. Legalább kiválogathatnád miket szeretnél vinni a kirándulásra.. 
- Ráérek még azzal.Nem? 
-  4 nap múlva indultok !
- Jó ...akkor elkezdem.. füllentettem.
Mondanom sem kell semmi kedvem nincs elmenni erre a hülye gólyatáborra..Főleg ,hogy nem is vagyok biztos abban ,hogy a helyi főiskolára szeretnék menni..De végülis ez a legjobb megoldás , itt legalább ismerni fogok pár embert..nem lesz túl idegen a hely sem.. De lehet ,hogy pont ez a rossz benne? Hogy semmi új nem fog történni? Semmi izgalom..semmi változás? Csak ugyanazok a megszokott hétköznapok csak éppen kicsit másképp? Az egyetlen dolog aminek örülök ezzel az iskolával kapcsolatban ,hogy ide jön a lagjobb barátnőm is..
Megráztam a fejem és eltereltem a gondolataimat.. Közben kopogtattak  és megláttam ,hogy Kate áll az ajtóban..
- Jobbkor nem is jöhettél volna - köszöntöttem fülig érő vigyorral. 
- Sziaa. Anyukád azt mondta csomagolsz.. 
- Jaa.. kéne. de.. 
- De? kérdezett vissza miközben lehuppant az ágyamra. 
- De..nincs kedvem.. Nem akarok menni.. 
- hogy hogy? 
- Vagyis ... Nem itt akarok tovább tanulni... Majd felpattantam kihúztam az íróasztalom legalsó fiókját és egy levelet nyomtam Katie kezébe.. - Meglepődve nézett rám majd némán olvasni kezdte a papírt.. 
A levelet 2 napja küldték nekem a los angelesi főiskoláról.. Az állt benne ,hogy felvételt nyertem az iskolájukba..méghozzá ösztöndíjjal. A gólyatáborral kapcsolatos dolgokat egy másik levélben ismertették.. Jövő héten lenne.. 
Kis idő múlva Katie felnevet.. - Ez hihetetlen. Gratulálook! ugrott a nyakamba.. 
- Hát nem ez volt amit mindig is szerettél volna? 
- De..igen..pontosan ez volt. Inkább fel se vettek volna.. 
- Ezt hogy érted? értetlenkedett..
- Akkor legalább tudnám ,hogy nincs más választásom..hogy tényleg az az egyetlen lehetőség ha itt folytatom.. De ha belegondolok ,hogy simán tanulhatnék álmaim főiskolájában ösztöndíjjal...
- Anyukádnak mutattad a levelet? Szakított félbe Katie.
- Hogy mi? .. dehogyis. Azt hiszi nem vettek fel. 
-  Te megőrültél.. Meg kell mutatnod neki és megbeszélni vele. 
- Igen..de. Ha én elmennék olyan messzire akkor mi lenne vele? Teljesen egyedül maradna.. Csak én vagyok neki mióta apa.. 
Kate közelebb jött és megölelt.. ami most többet segített mintha bármit is mondott volna. Majd megszólalt: 
- Tudom,hogy nem akarod egyedül hagyni..De imád téged..biztosan megértené. És nem is vagy már kislány, el tudod dönteni ,mit akarsz. és ez most egyedül csak rajtad múlik. Megígéred ,hogy megbeszéled vele te, vagy elmondjam neki én? 
- Na jó.. Talán ,elmondom neki. 
- Talán? 
- Megígérem hogy elmondom... mondtam felgma vigyorral. 
- Ezaz kislány csendült fel a hangja. - De én most megyek is.. hagyom ,hogy átgondold a dolgokat.
- Várj! fogtam meg a karját. - Ha én esetleg el is mennék..Mi lenne veled?? 
- Jajj Tina. ült vissza mellém. - Miattam ne aggódj..Én mint a  legjobb barátnőd nem foszthatlak meg az álmaidtól. Nagyon hiányoznál de.. Úgysem engedném hogy csak úgy elmenj. Minden nap legalább 2 órát beszélnénk telefonon mindent megbeszélnénk ugyanúgy mint most.. Nem változna semmi. Csak épp kicsit messzebb lennénk egymástól. De ugyanúgy az én Bff -em lennél ..
Megkönnyebbültem hogy így gondolja.. szorosan megöleltem..  - Te vagy a legjobb!!! súgtam oda. 
Mosolygott.. - De mostmár tényleg megyek. majd még beszélünk... Szijaa! És már be is csukta maga mögött az ajtót.. 
- Sziaa. köszöntem el énis. Az ablakból még láttam ahogy hazafelé sétál a járdán. Majd vacsora előtt még elindultam zuhanyozni , hogy utána már csak a beszélgetés és az alvás maradjon hátra erre a napra. 

Bevezető : )

"Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövőnk felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat, otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el. ,, ^^ 

  Na bevezetésnek csak ennyi lenne...hamarosan jön a törti is ^^