1. fejezet

Na itt is van az első fejezet.. remélem tetszeni fog.. jó olvasást : ) 

Épp a gólyatáboros programfüzetet olvasgattam amikor anya beszólt a szobámba :
 - Kicsim.. Legalább kiválogathatnád miket szeretnél vinni a kirándulásra.. 
- Ráérek még azzal.Nem? 
-  4 nap múlva indultok !
- Jó ...akkor elkezdem.. füllentettem.
Mondanom sem kell semmi kedvem nincs elmenni erre a hülye gólyatáborra..Főleg ,hogy nem is vagyok biztos abban ,hogy a helyi főiskolára szeretnék menni..De végülis ez a legjobb megoldás , itt legalább ismerni fogok pár embert..nem lesz túl idegen a hely sem.. De lehet ,hogy pont ez a rossz benne? Hogy semmi új nem fog történni? Semmi izgalom..semmi változás? Csak ugyanazok a megszokott hétköznapok csak éppen kicsit másképp? Az egyetlen dolog aminek örülök ezzel az iskolával kapcsolatban ,hogy ide jön a lagjobb barátnőm is..
Megráztam a fejem és eltereltem a gondolataimat.. Közben kopogtattak  és megláttam ,hogy Kate áll az ajtóban..
- Jobbkor nem is jöhettél volna - köszöntöttem fülig érő vigyorral. 
- Sziaa. Anyukád azt mondta csomagolsz.. 
- Jaa.. kéne. de.. 
- De? kérdezett vissza miközben lehuppant az ágyamra. 
- De..nincs kedvem.. Nem akarok menni.. 
- hogy hogy? 
- Vagyis ... Nem itt akarok tovább tanulni... Majd felpattantam kihúztam az íróasztalom legalsó fiókját és egy levelet nyomtam Katie kezébe.. - Meglepődve nézett rám majd némán olvasni kezdte a papírt.. 
A levelet 2 napja küldték nekem a los angelesi főiskoláról.. Az állt benne ,hogy felvételt nyertem az iskolájukba..méghozzá ösztöndíjjal. A gólyatáborral kapcsolatos dolgokat egy másik levélben ismertették.. Jövő héten lenne.. 
Kis idő múlva Katie felnevet.. - Ez hihetetlen. Gratulálook! ugrott a nyakamba.. 
- Hát nem ez volt amit mindig is szerettél volna? 
- De..igen..pontosan ez volt. Inkább fel se vettek volna.. 
- Ezt hogy érted? értetlenkedett..
- Akkor legalább tudnám ,hogy nincs más választásom..hogy tényleg az az egyetlen lehetőség ha itt folytatom.. De ha belegondolok ,hogy simán tanulhatnék álmaim főiskolájában ösztöndíjjal...
- Anyukádnak mutattad a levelet? Szakított félbe Katie.
- Hogy mi? .. dehogyis. Azt hiszi nem vettek fel. 
-  Te megőrültél.. Meg kell mutatnod neki és megbeszélni vele. 
- Igen..de. Ha én elmennék olyan messzire akkor mi lenne vele? Teljesen egyedül maradna.. Csak én vagyok neki mióta apa.. 
Kate közelebb jött és megölelt.. ami most többet segített mintha bármit is mondott volna. Majd megszólalt: 
- Tudom,hogy nem akarod egyedül hagyni..De imád téged..biztosan megértené. És nem is vagy már kislány, el tudod dönteni ,mit akarsz. és ez most egyedül csak rajtad múlik. Megígéred ,hogy megbeszéled vele te, vagy elmondjam neki én? 
- Na jó.. Talán ,elmondom neki. 
- Talán? 
- Megígérem hogy elmondom... mondtam felgma vigyorral. 
- Ezaz kislány csendült fel a hangja. - De én most megyek is.. hagyom ,hogy átgondold a dolgokat.
- Várj! fogtam meg a karját. - Ha én esetleg el is mennék..Mi lenne veled?? 
- Jajj Tina. ült vissza mellém. - Miattam ne aggódj..Én mint a  legjobb barátnőd nem foszthatlak meg az álmaidtól. Nagyon hiányoznál de.. Úgysem engedném hogy csak úgy elmenj. Minden nap legalább 2 órát beszélnénk telefonon mindent megbeszélnénk ugyanúgy mint most.. Nem változna semmi. Csak épp kicsit messzebb lennénk egymástól. De ugyanúgy az én Bff -em lennél ..
Megkönnyebbültem hogy így gondolja.. szorosan megöleltem..  - Te vagy a legjobb!!! súgtam oda. 
Mosolygott.. - De mostmár tényleg megyek. majd még beszélünk... Szijaa! És már be is csukta maga mögött az ajtót.. 
- Sziaa. köszöntem el énis. Az ablakból még láttam ahogy hazafelé sétál a járdán. Majd vacsora előtt még elindultam zuhanyozni , hogy utána már csak a beszélgetés és az alvás maradjon hátra erre a napra.